Mindenhol előfordulnak olyan munkatársak, akik időszakosan – egy nehéz életszakaszukban – vagy állandóan – : siránkoznak, kritizálnak, panaszkodnak, ventillálnak.
Ezt időnként elfogadjuk a barátainktól, hogy támaszra leljenek bennünk, de nem fogadhatjuk el olyan valakitől, aki folyton a problémáival traktálja a nála erősebbet, és nem vesz róla tudomást, hogy megterheli a másikat a saját gondjaival, leszívja róla az energiákat.
A notórius panaszkodók környezetében nem érezzük jól magunkat. Az ilyen személyek ahelyett, hogy megpróbálnák önállóan megoldani a gondjaikat, mások nyakába öntik azokat.
Mindenkinek megvannak a saját problémái. Ha van egy megoldásunk, akkor adaptálnunk kell azt a saját életünkre. A doTERRA nagyszerű megoldásokat kínál érzelmi és fizikai helyzetekre is, de nem azért van, hogy a tanácsadókra ráakaszkodjanak emberek, és a panaszládájukká tegyék őket. Itt helyes ítéletet kell hoznotok, és felállítanotok egy határt, amin túl nem fogadjátok el, hogy valaki ilyenformán kihasználjon titeket.
Az életrevaló ember általános törekvése az, hogy a saját kezébe vegye a sorsa irányítását és rendben tartsa a dolgait. Az ilyen emberek mindig jóval kevesebbet panaszkodnak, és ez nem azt jelenti, hogy kevesebb a gondjuk. Sőt! Amikor nagyobb célokat tűzünk ki maguk elé, kapunk is megoldandó problémákat rendesen.
De a panaszkodás képtelenségi nyilatkozat!
A panaszkodó az állandó panaszkodásával azt ismeri el, hogy nem képes kezelni az életében előforduló nehezebb helyzeteket, és nem képes betölteni a vele szembeni elvárásokat. Az ilyen emberek terhesek a környezetükre, a munkatársaikra, a vezetőikre, gyengítik őket, azt várják el tőlük, hogy a saját gondjaikat megoldják helyettük.
Azt is megfigyelték, hogy a panaszkodók többnyire alacsony életszínvonalon élnek. Az életük egyetlen területe sincs rendben, sem a magánéletük, sem az anyagi helyzetük.
Időnként mind kerülhetünk padlóra. És jólesik ezt megosztani, elmondani másnak, ha igazságtalanság, fájdalom ért minket.
De hidd el, pár találkozás után tisztán látni fogod, ki az, akinek életformája az önbizalomhiánnyal és lustasággal átitatott önsajnáltatás, ki az, aki tulajdonképpen ellenszegül a fejlődésnek és a változásoknak az életében – és ki az, aki tele van képességekkel, csak éppen most gázolta valaki szinte halálra és össze van törve, de alig várja, hogy kimásszon a gödörből.
Az életrevaló ember keresi a talpraállás lehetőségét, és újra a céljai felé halad..!
Tehát, ha a vállalkozásodban felismered, hogy egy vérbeli energiavámpírba botlottál, érdemes elgondolkodnod rajta, meddig hagyod őt beszélni, és hogy valóban szükséged van-e erre a munkatársra.
Ha mindig udvariasan végighallgatod, csak felbátorítod. Egyre többet nyavalyog majd.
A legjobb vezetői módszer, ha elhalmozod rengeteg feladattal. Minél többet panaszkodik, annál több feladatot kapjon. Hajtsd meg őt rendesen. Meglátod, hogy mindjárt nem lesz ideje panaszkodni!
Az illető vagy összekapja magát és elkezd rendes csapattaghoz méltó módon termelni, vagy Istennek hála, el fog tűnni magától. És így rengeteg idődet és energiádat felszabadítja azokra, akiknek valós szükségük van a támogatásodra.
Barbi!
